A 20. század legnagyobb fegyveres konfliktusának kulcsfiguráit bemutató portrégyűjtemény.

Rengeteget írtak életéről, tetteiről, személyiségének lényege mégis rejtély marad. Ez az osztrák származású, német állampolgárságú férfi mozgósította a tönkrement Németországot, és saját sorsával azonosította a nemzet kollektív sorsát. Soha, semmilyen demokratikus választáson nem ért el abszolút többséget, mégis megszerezte a kulcsfontosságú támogatást ahhoz, hogy kancellár és államelnök lehessen. Miután hatalomra került, felszámolta országában a demokráciát, és új típusú, kíméletet nem ismerő, messianisztikus becsvágyú diktátorrá vált. Olyan háborút robbantott ki, amely alapjaiban rendítette meg a világot, s az első két évben elképesztő könnyedséggel valósította meg minden katonai célját, sőt, 1941-ben csak a britek ellenállása akadályozta meg abban, hogy egész Európa ura legyen. Ám nagyravágyása, téveszméi odáig hajszolták, hogy egyszerre szállt szembe a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal, és mérhetetlen, erőszakos gőgje végül katasztrófába sodorta. Mire pályája és élete véget ért, példátlan borzalmakat és pusztítást okozott a világnak.

Sztálin a Szovjetunió vezetőjeként kulcsszerepet játszott a második világháborúban. Az 1940-es évek Európájában politikai és katonai hatalmát talán csak Hitlerével lehetett összehasonlítani. A paranoiás, kegyetlen és nagyratörő „acélember" vonakodott háborúba lépni Németországgal, s csak akkor szánta rá magát, amikor a nácik megtámadták a Szovjetuniót. Újra és újra bizonyította népének áldozatkészségét és azt, hogy hazájának erőforrásai kimeríthetetlenek – a háború előtt, alatt és után a végsőkig ki is használta őket. De stratégiai és diplomáciai tehetségét is bizonyította a jaltai konferencián, ahol megalapozták a második világháború utáni világrendet.

Winston Churchill kétségkívül a XX. század történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja. Már az első percben élesen szembefordult Hitlerrel és politikájával, majd e véleménye mellett erős ellenszélben, az 1930-as évek pacifista légkörében is kiállt. A második világháború kitörésekor nevezték ki az Egyesült Királyság miniszterelnökévé. Kulcsszerepet játszott a szövetségesek győzelmében, valószínűleg a legfontosabbat mindazok közül, akik Európában szembeszálltak a hódító nácizmussal. Kiváló szónok volt, rendkívüli karizmával, mégis nemegyszer állt viták kereszttüzében. Lelkesítő beszédeivel, a legnehezebb időkben is rendíthetetlen elszántságával és nem utolsósorban híres győzelmi V jelével vonult be a történelembe.

A második világháborús német hadseregnek több kiemelkedő képességű tábornoka volt – Von Manstein, Model, Guderian, Von Rund-stedt. Ám kétségkívül Erwin Rommelt becsülték a legtöbbre mind a sajátjai, mind az ellenségei. Merész, energikus, rugalmas, vitéz katona volt, zseniálisan találékony, emberséges az alárendeltjeivel és lovagias az ellenséggel. Rommel a gyűlölet nélküli háború szellemében vezette erőit, és szerencséjére kimaradt a keleti fronton tömegesen elkövetett, emberiesség elleni bűntettekből. Ennek köszönhetően, valamint tragikus sorsa miatt, amelyben a Hitler elleni merénylet résztvevőivel osztozott, tisztelettel őrizte meg alakját a történelmi emlékezet.

Benito Mussolini, az olasz fasiszta párt alapítója és a német nemzetiszocializmus fő inspirálója, diktátorként vezette Olaszországot a második világháborúba az általa legyőzhetetlennek gondolt Adolf Hitler oldalán. A Duce színpadias karizmájával és lendületes vezetői stílusával mély nyomot hagyott a 20. századi európai politikában: meggyőződéses szocialista nézeteitől eljutott az elvakult háborús nacionalizmusig. Szövetségre lépett a tengelyhatalmakkal, abban a hitben, hogy a háború új területek meghódítását és a Római Birodalom újjászületését hozza számára; ez azonban a végzetének bizonyult. A náci vezetők hamarosan úgy emlegették Mussolinit, mint a lehető legrosszabb szövetségest.